Akrotiri
 
Akrotiri község a sziget délnyugati szegletéban a Krétával szembe néző lankás part közelében terül el. A határában kezdett ásatások a hatvanas évek végének régészeti szenzációját jelentették. Nem önmagában a mítoszi Kréta egy gyarmatvárosának a feltárása okozta a nagy feltűnést, hiszen a környéken egy történelem előtti település létére utaló jelek már a múlt században is előkerültek, hanem tudományos igazolása annak, hogy Szantorini a Kr. e. 15. század derekán olyan gigantikus geológiai katasztrófa színtere volt, mely az Égei-tenger egész keleti medencéjében, de mindenek előtt Kréta szigetén pusztító erejű, illetve hatású szökőár, földrengés, vulkáni hamueső formájában rendkívül súlyos károkat okozott. Ez a geológiai kataklizma és nem belső vagy külső támadások idézték elő a krétai civilizáció végzetes meggyengülését és visszafordíthatatlan hanyatlását, melyet aztán külső hódítás befejezett ténnyé változtatott. Az Akrotiri ásatások vezetője, Spyridon Nikolau Marinatos (1901-1974), aki mát 1938-ban megfogalmazta a geológiai kataprizma hipotézisét, több mint 10 méter vastagságú, megkövesedett vulkanikus horzsakő, úgynevezett tufa alól egy városias jellegű település impozáns maradványait hozta napvilágra. A hullámlemez tetőzet óvta, kiterjedt ásatási területen (2004-ben belépő díj nélkül !) egy 3500 éves, jómódú "polgárváros" utcáin sétálhatunk végig, melyet két-három szintes házak romjai szegélyeznek. Az utcák több ponton kis termekké szélesednek ki. A tágas, sok helyiséges házak falait, többnyire kisebb métetű kövek és vályog keverékéből, az előkelőbbekét faragott kváderkövekből építették. A gyakori földrengések miatt a falba közönként beépített farönkök az épületek szilárdságát növelték. A falakat kívül-belül vékony rétetegű vakolat fedte. Valamennyi ház csatornázva volt. Az épületek méreteiből, szerkezetéből ás a helyszínen talált berendezési tárgyakból ítélve minden egyes ház lakói önellátásra rendezkedtek be: raktárként, műhelyként használt földszinti helységekből sehol sem hiányoztak a gabona magvak őrlésére szolgáló kövek, az olaj, bor és a gabona tárolására szolgáló hatalmas agyagedények, agyagkorsók (pithoszok). A szövőszék jelenlétére utalnak a szálak megfeszítésére használt agyagnehezékek. A lakószobák az emeleti szinteken helyezkedtek el. Az itt lévő helyiségek közül legalább az egyik falait minden házban freskók díszítették.
Az Athéni Nemzeti Régészeti múzeumban található freskók közül néhány a krétai freskók úgynevezett miniatúra irányzatára emlékeztető, színes, sokalakos, mozgalmas falfestmény, vagy pedig az ember, a természet eleven megjelenésével tűnik ki. Az egyik úgynevezett miniatúra tengeri csatát, a másik ünnepi kikötői flottafelvonulást ábrázol. A "Tavasz eljövetele" című falfreskón dekoratív rajzolatú, ismétlődő liliommotívumok fölött fecskecsapatok keringőznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
